Nagypapával nem volt semmi gond. Időnként hosszú sétákat tett a friss levegőn, a nap többi részét, hintaszékében ücsörögve, a TV előtt töltötte. A műsorok javarészét átszundikálta, csak akkor lett éber, ha a család valamely tagja megkísérelte kikapcsolni a készüléket. Az ilyetén kísérleteket, enyhe, de egyértelmű méltatlankodással fogadta. A család kénytelen, kelletlen, de helyt adott nagypapa felháborodásának. Ugyan is, mikor szemére vetették, hogy csukott szemmel nem lehet televíziót nézni, az öreg töviről – hegyire elmondta, a műsor menetét, beleértve a reklámokat is. Ezt a momentumot persze senki nem vette a szívére, egy kis rituális játéknak könyvelték el, melyben a család összes tagja részt vehetett. -------------------------------------------------------------------------------- AZ EGYETLEN PROBLÉMÁT NAGYPAPA PROTKÓJA JELENTETTE! Nagypapa fogsora, önálló életet élt, és ez sok gondot okozott a tisztes családnak. Különböző helyeken, teljesen váratlan szituációkban találkoztak vele. Hol egy szekrényből kiemelt pohárban, az éj leple alatt észrevétlenül. Az ember szája éjjel kiszárad, inni vágy, és csak akkor szembesül a nem oda illővel, mikor az enyhülést ígérő folyadék, valami fura kemény dolgot koccant a fogához. Más alkalommal, a WC ülőkét felemelvén, a csészéből az emberre mosolyogván. Aztán előfordult, hogy a leveles szekrényben kucorgott a fent említett, a jó ízlés határain túllépő tárgy. Mert hát szögezzük le, mindennek meg van a megfelelő helye, akár milyen kis dologról is legyen szó! -------------------------------------------------------------------------------- A családnak nem voltak anyagi problémái. Mind két szülő stabil, jól fizetett pozícióban „dolgozott”. Egyke gyermekük, a szülők otthonról való távollétén kívül, semmiben sem szenvedett hiányt. Az öreget győzködték, hogy csináltatnak neki egy „Biokompatibilis Procerát”, de hajthatatlan volt. Ragaszkodott a kivehetőhöz. -------------------------------------------------------------------------------- A gyerek felső osztályba lépvén, új osztályfőnökre tett szert. A szülők természetesen tájékozódtak az új kiléte felől. Minden téren pozitív visszajelzéseket kaptak így nem firtatták tovább a dolgot. -------------------------------------------------------------------------------- Egy valami azonban nyugtalanította őket. Jön a TANÁRNŐ család látogatni! Nyugtalanságuk kiváltó motívuma a járulékos információból leledzett. A TANÁRNŐ az első benyomás alapján vonja le a konzekvenciát. Ha az első benyomás negatív, az vizsgáztatott örökre kiesik a pikszisből! Hep”p”. így nevezték, akik ismerték. Higiénia. Esztétika. Pedantéria. Ennek a hármas kritériumnak kellett megfelelni. -------------------------------------------------------------------------------- Idegenekre nem akarták bízni a lakás rendbetételét. Nehézségek árán szabadságolták magukat és nekiestek a rendrakásnak. Minden zugot, átforgattak, minden foltot, pöttyöt eltüntettek, amit emberi szem érzékelni tudott. Poharak, tányérok, eszcájg, a napnál is fényesebben ragyogtak. -------------------------------------------------------------------------------- Elérkezett a nagy nap. Az idegek pattanásig feszültek, csak nagypapa volt nyugodt. Túlélt már háborút, forradalmat, rendszerváltást, nagymamával ötven év házasságot, csak nem fog ki rajta ez a tanárnőcske, ez a heppes! Csak ült nyugodtan, kedvenc hintaszékében. Ringatta magát, előre, hátra, előre, hátra. -------------------------------------------------------------------------------- Nagypapát negyedóránként, hol nyíltan, hol csak úgy sandán átvizslatták, szájában van- e, az a hírhedt műfogsor. Senkinek sem tűnt fel, hogy nagypapa nem méltatlankodik, sőt valami huncut mosoly fickándoztatja ősz bajuszát. -------------------------------------------------------------------------------- Csengettek! Szinte mindenkit egyszerre rántott fel ültéből. Mintha valami vészjelző vezényelte volna őket a bejárathoz. Hát itt van, hát megjött! A római pápának sem csináltak volna ilyen nagy felhajtást. -------------------------------------------------------------------------------- Kezét csókolom, jó napot kívánok, csókolom, üdvözlöm, tessék beljebb fáradni, tessék helyet foglalni, ez itt a legkényelmesebb ülőhely, ide parancsoljon, direkt önnek készítettük ide,jó puha párnácskát tettünk bele, megkínálhatjuk valamivel, egy kis sütemény, édes, sós, sajtos, üdítőt, szénsavasat, a nélkülit, rostosat? Közben nagypapa bajusza egyre jobban fickándozik, persze ezt csak ő érzékeli. Igen, hát elég elfoglaltak vagyunk, de a gyerekkel azért sokat foglalkozunk, igen mi is arra tanítjuk, tisztaság, háromnegyed egészség, höhöhö, kunc, kunc, kunc, he, he, he, hi, hi, persze fő a pedantéria, a higiénia, az esztétikai érzékletességről nem is beszélve, bla, bla, blabla, blabla. -------------------------------------------------------------------------------- Juj, de elszaladt az idő, most már mennem kell, nagyon örülök, hogy megismerhettem önöket, biztos nem lesz gond a kis lurkóval, aki ilyen rendkívüli családban nevelkedik, és ilyen csendes, rendes nagypapája van. A család szívéről hallani vélhető, egyszerre hullnak le az aggodalom sziklái. A bajuszka már szinte, „chorea Sancti Viti, ballismus”,(Vitus táncot) jár, nagyapó orcáján. -------------------------------------------------------------------------------- Nagyon örültünk, hogy megismerhettük, reméljük nem lesz semmi gond a lurkóval. Hepp feláll, pedánsan indulván higiénikusesztétikus otthona felé. Jaj, hát nem kell, hogy kikísérjenek, úgy is olyan sokat fáradtak miattam, már ismerem a kivezető utat, minden jót! -------------------------------------------------------------------------------- A távozóra minden otthonmaradt szem, szinte egyszerre, egy pontra szegeződik. Dermedt pozitúrák, dermedt arcok. Aztán minden szem, egyszerre a nagypapa irányába. Senki nem ért semmit. A nagypapa széles vigyorral jelzi, szájában a fogsor. De akkor kié az a másik, amelyik a távozóban lévő, hátsó fertályába harapva csüng? -------------------------------------------------------------------------------- Az ige egy időben hagyta el mindannyiuk ajkát. Jézusmária a nagymama! Most világosodott meg az elmékben, hogy nagypapa, így őrizte meg élete párjának mosolyát, amit oly nagyon szeretett életében. Egy kicsit morbid módon, de hát nagypapa szerette a morbid dolgokat. -------------------------------------------------------------------------------- Hogy nagypapa mikor csente a heppes feneke alá a nagymama mosolyát soha sem derült ki. Ahogy bezáródott az ajtó a heppes mögött, nagypapa olyan röhögő görcsöt kapott, hogy még a halottszállítók is megjegyezték. Na, a kisöreg boldogan ment a túlvilágra.Ilyet is ritkán lát az ember!